Négy tetoválóművész, négy majdhogynem teljesen különböző stílus és rengeteg csodaszép kész vagy még varratásra váró minta.

Kiss Katával (kiskatattoo), Bálint Biankával (B I A N I C O N), Fehér Eszterrel (tattoos.by.sztrk) és Laza Alexandrával (MaooArt) sikerült beszélgetnem a stúdióban, miközben váltották egymást a vendégek, akik a végén mosolygó arccal nézegették újdonsült tetoválásaikat.

Elégedett vendégek és büszke tetoválók, hogy a saját mintájuk bőr alá kerülhetett. Bizony ám, mivel a lányok legtöbbször a saját megálmodott műveikkel dolgozhatnak.

Kiss Kata (@kisskatattoo) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 16., 11:40 PDT

Jelenlegi helyszínünk egy kisebb budapesti utca a Fővám tértől nem messze, ahol a Molnár utca 5. szám alatt négy ifjú hölgy tölti mindennapjait a Queen of Hearts Tattoo szalonban. Ebben a konkrét cikkben Katával és Biankával készített interjúimat olvashatjátok el, a folytatás pedig majd Eszterrel és Alexandrával a napokban következik.

A stúdiót Kata nyitotta meg párjával most már 3 éve, de a jelenlegi felállásban Január óta dolgoznak együtt a csapattal. Kata, elmondása szerint, úgy álmodta meg ezt a helyet, hogy tetováltató és tetováló egyaránt kellemesen érezze magát, de főként a munkaközösség szellemisége legyen jó, mivel akkor lehet a legszebben dolgozni és a lehető legjobb munkát kiadnia az embernek a keze közül, ha mindenki mindennel elégedett. Kata jelenleg 27 éves, Nyíregyházán született és 3 éve tetovál.

@queenofheartstattoobp @bianicon #dailypicture

Kiss Kata (@kisskatattoo) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 5., 04:38 PDT

Kiss Kata (Queen of Hearts Tattoo, Budapest)

Online nyomon követem a munkásságotokat és láttam, hogy Biankával voltatok nemrég külföldön, ugye?

Igen, most voltunk életünkben először vendégtetoválóként külföldön, Bordeaux-ban. Hát izgalmas volt, az tuti! Honnan jött ez az egész, mint ötlet?

Az Instagram az, ami szerintem erre több lehetőséget ad, hogy megnézzék az emberek a külföldi műveket és ugye a magyarok is meg tudják ott osztani a munkáikat, így látni, hogy ki hogyan dolgozik.

Ez a szalon, ahol kint voltunk, felkereste Biankát, hogy van-e kedvünk kimenni esetleg vendégtetkózni. Gondolkodtunk rajta és akkor mondtuk, hogy „Miért is ne?”. Így hát kimentünk megnézni, hogy milyen ott minden. Nagyon aranyosak voltak a vendégek is. Annyi, hogy kicsit idegen volt, de tapasztalatnak mindenképpen jó volt. Szétjártuk a lábunkat, mert nagyon rossz volt a közlekedés, úgyhogy megnéztük a várost, boroztunk, ettünk jó sokat. Nem sokáig voltunk, 5 napot, abba körülbelül épp belepréseltünk mindent, meg megnéztünk minden látnivalót egyébként, amit kellett; kolostorokat, főteret, ilyesmiket.

Milyen stílusban dolgozol?

Szeretem a színes virágokat, de néha nem elég, így DotWork stílusban dolgozom főként, de abból is azokat szeretem, ha rakunk bele egy kis színt is. Nekem az az igazi.

Mit javasolnál annak, aki tetováláson gondolkodik?

Először is azt, hogy jól válassza meg a művészt, nézze meg a stílusát, hogy tetszik-e neki. Mondja el, hogy nagyjából mit szeretne, de bízza rá, hogy ki tudjon teljesedni a művész is és ne sajnálja rá a pénzt, mert ez egy életen át tartó dolog, nem úgy, mint például egy cipő.

⚘#lotustattoo #lotus #flower #flowertattoo #tattoos #tattoogirl #dotworktattoo #dotstyle #dotwork #tx #txtattoo #txtattooing #inked #inkedtattoo #hungarytattoo #colortattoo #tattoogirls #budapestagram #budapestattoo

Kiss Kata (@kisskatattoo) által megosztott bejegyzés, 2017. Okt 18., 10:24 PDT

Volt valami kedvenc munkád?

Volt, vannak kedvenc munkáim. Túl sok is van.

Talán a legkedvencebb, ha a vendég bejön, nem mutat semmi képet, csak elmondja, amit szeretne, miért szeretné, és teljesen rám bízza, az tuti a kedvencem lesz.

Ha valaki ragaszkodik egy tetováláshoz, amit látott a Pinterest-en vagy bárhol, az már nem az igazi.

Van olyan tetoválásod, amit magadnak csináltál?

Van, van. Szerintem előbb-utóbb minden tetováló kipróbálja. Én a combomra csináltam egy tetkót, durva volt, mert három alkalom volt és az is 3x4 óra volt, de még egyszer nem csinálnám újra, mert azért nem egy kellemes sztori.

Ha magadnak csinálod amúgy, nem fáj annyira, mert arra figyelsz, hogy milyen vonalat húzol, a fájdalom azért így nem olyan erős.

Honnan jött az ötlet, hogy tetoválj?

Mindig is szerettem rajzolni, aztán elmentem emiatt Egerbe főiskolára, festészetre. Eszemben sem volt tetoválni meg nem is nagyon szerettem volna, mivel azt hittem, hogy van ez a „skorpió sztori” és így ennyi lehetőség van ebben, de aztán egy haverom megkért, hogy rajzoljak neki egy tetoválás tervet és először nem akartam belemenni. Mondta, hogy ne foglalkozzak azzal, hogy tetoválás terv lesz, hanem csak rajzoljak neki egy mintát. Megrajzoltam neki, pár hét múlva jött, hogy nagyon tetszett a tetkós srácnak és egy az egyben azt fogja rá felvarrni. Amikor meghallottam, már akkor úgy elkezdte birizgálni az agyam, hogy „Na! Akkor milyen lehet ez?”, így elkísértem akkor, amikor csináltatta a tetoválást.

Amint láttam, hogy az én rajzomat varrják fel rá úgy, ahogyan van… Teljesen belezúgtam ebbe az egészbe. Rájöttem, hogy ez már művészeti ág és nem csak olyan mintákat raknak fel, amit ugye bárki kiválaszthat a kis könyvből és a huszadik vagy kétszázadik emberre is ugyanaz kerül fel. Beleszerettem ebbe az egészbe és felhívtam Anyát, hogy „Na, Anya! Tetováló leszek!”. Azóta ezt csinálom.

Először elég félelmetes volt, mert az a szalon, ahova Egerbe mentem… Hát koponyák, kigyúrt srácok, stb. Félelmetes volt, de aranyosak voltak, úgyhogy így elmondták mi milyen gép, mi milyen tű.
Szerencsés voltam, mert egy évig gyakoroltam otthon műbőrön, disznóbőrön és jelentkeztem egy budapesti szalonba. Annak ellenére, hogy akkor még alig volt munkám, mégis felvettek. Gondolom a rajzok miatt látták, hogy van bennem potenciál és azóta itt vagyok Pesten és tetoválok.

A saját tetoválásaidról mit kell tudni?

Akkor jött az ötlet, hogy legyen nekem is, miután elkezdtem tetkózni. Előtte ugye eszemben sem volt. Először egy pipacs volt a kezemen, ami annyira jól szerintem nem sikerült, mert sajnos abba a hibába estem, hogy nem volt rálátásom a művészekre, annyira, így hát lett egy pipacsom, arra egy teli kar, ami javítás is egyben. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jól meg kell válogatni a művészt, akihez mész tetováltatni. Alaposan meg kell nézni a munkáit.

Utána nyilván szakmai ártalom, szét lettem varrva én is. 3 éve varratok egyébként, azóta gyülemlett fel ez a sok tetkó. Ezekből sosem elég, sajnos, csak a hely kevés.

@benedekgyuresz #tattoo #tattooink #ink #tattoogirl #girl

Kiss Kata (@kisskatattoo) által megosztott bejegyzés, 2017. Máj 11., 12:15 PDT

Mindegyiknek van valami jelentése, vagy van, ami csak úgy lett, mert tetszik?

Van, aminek van, de szerintem a legtöbb közülük csak tetszik, mert például:

Ha egy emlékhez párosítod; egy kapcsolathoz, azt lehet, hogy meg fogod bánni, de ami csak szimplán jól néz ki, arra szerintem kevésbé van esély, hogy megbánd, de mindenkinél más szerintem.

Van, aki meg attól fél, hogy azt bánja meg, ami csak tetszik neki.

Maga a tetoválás számodra mit jelent?

Nekem mindenképpen művészi értéket képvisel. Szóval, amíg azt csinálhatom, amit én szeretek és nem mondják meg, hogy mit csináljak, addig mindenképp.

Sokszor van ugyebár, hogy azt hiszik, az ember bármit megcsinál, amit a vendég kér vagy meglát és lemásolja; abban nem látok értéket, de amíg átalakítunk, vagy magunk mintáját adjuk ki a kezünkből, azt mindenképp művészetnek látom. A másolást nem, de azt mi nem is szoktunk.

A jövőre nézve milyen terved, terveitek vannak?

Terveim között van, hogy idegen országokba elmegyek vendégtetkózni. Főleg New York, Los Angeles, Barcelona, úgyhogy mindenképp szeretnék külföldre menni, de a fő hely az marad Budapest.

____________________

Gang of the city ��

b i a n i c o n (@bianicon) által megosztott bejegyzés, 2017. Szept 17., 07:25 PDT

Bálint Bianka - B I A N I C O N (Queen of Hearts Tattoo, Budapest)

Bár B I A N I C O N-nal csak e-mailben sikerült felvennem a kapcsolatot, azért néhány dolgot sikerült megtudnom róla.

26 éves, tatabányai származású tetováló, 8 éve él Budapesten és büszke gazdája Kuglófnak, a francia buldognak. 2015. január 25-én került be a szalonba, előtte két hetet dolgozott máshol. A tetoválással körülbelül 2015 elején kezdett el ismerkedni.

A kíváncsiság volt az, ami miatt elkezdtem tetoválni. Grafikával már 6 éve foglalkozom körülbelül és eléggé felcsigázott, mikor belegondoltam hogy valakin élete végéig rajta lehet a munkám.

-írta nekem Bianka.

Nagyon kiforrott ötleteim nincsenek a jövőre nézve, az biztos hogy idővel szeretnék saját helyet nyitni: egy kis kuckót, ahol velem lehet Kuglóf a nap minden percében. :)

Mit tanácsolnál azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy tetováltatnak?

Ne divatból tegyék, ne azért hogy instán legyen egy jó poszt, ne azért mert ettől nő a cool mérce.  Mindig vannak és lesznek is éppen aktuális divatok a tetoválásban, amik nem biztos, hogy hosszú életűek, de a bőrön örökké ott maradnak.

� @verusshh Model @tamaszsemlye

b i a n i c o n (@bianicon) által megosztott bejegyzés, 2017. Nov 17., 13:58 PST

I N K A H O L I C ,
ha egy kis tintára szomjaznál

Nemrégiben Tatán jártam egy jó barátomnál, aki maga is tetovál. Meglátogattam Őt a stúdiójában, végigkövethettem egy napját, ahogyan dolgozik és még egy kis városnézésre is sort tudtunk keríteni. Először neki tettem fel azokat a kérdéseket, amik a tetoválás témájában felmerültek bennem.

Papik Zsolt egyik magyarországi tetoválóművészünk, 31 éves és a Dotis Tattoo büszke tulajdonosa, ami Tata középkori nevét hordozza.

Zsolti logója, nevének kezdőbetűivel, rovással

Vannak olyan kérdések, amiket gyakran feltesznek neked?

Persze, pl: „Fájni fog?”. Erre csak azt mondom, hogy nekem nem, vagy, hogy:

Láttam már olyan embert, aki túlélte. Ismerek olyat.

Akit érdekel, megkérdezi, hogy mit miért csinálok. Mennyi ideig fog tartani.

Volt-e olyan munkád, ami nagyon megragadott? Akár csak a minta miatt vagy a története miatt.

Hogyne, hogyne. Volt, hogy egy barátom ex-barátnőjének meghalt az öccse és az apjuknak kellett feltetoválnom az öcskös képét. Na az például egyrészt nyomás, mert annak tényleg úgy kell kinéznie, hogy amikor ránéz, akkor a gyerekét lássa, ne valami mást.

Az, hogy amikor felállt, ránézett a kész munkára és elbőgte magát... Na az... Tényleg az volt a legnagyobb elismerés.

Volt olyan is például, ami maga a téma miatt megfogott. Nagyban dolgozhattam, igazán nagyban, amiket én szeretek csinálni, nem ilyen szüttyögős meló, mert akármennyire is az a hír járja, hogy a piciket nem szeretem, azokat is szeretem, ugyanúgy megcsinálóm, csak ezekben nincs kihívás. Semmi szakmai kihívás nincs abban, hogy megcsinálsz egy feliratot, apró lepkét, vagy egy madársziluettet.

Olyan is volt, hogy ilyen mintákat, mint például gyerekrajz, amikről soha nem gondolnád, hogy magára fogja tetováltatni valaki.

Bejön az ember és olyan bődületes hülyeséget varrat magára, hogy érted… Na ez tetszik! Érted? Amikor a hóna alá akar tetováltatni egy kitépett cetlit, egy négyzetrácsos füzetlapnak a darabját, egy cafatot odahoz, aminek meg van égetve a széle, hogy ő így, ezt ahogy van, magára akarja varratni.

És megcsináltam neki. A mai napig nem tudom mi volt, mert Svájcban volt valami amerikai cserediák. Akkor még nem nagyon beszéltem idegen nyelvet. Csak beszélgettünk, már amennyire tudtunk, meg tudod így kézzel-lábbal, aztán szétröhögtük a fejünket, hogy ez mi. Ezt mondjuk, viccesnek találom.

Szóval… Hogy mi fog meg egy-egy melóban… Hát ez inkább emberfüggő is. Van, aki nyitottabb, van, aki azt mondja, hogy szabad kezet ad, rád bízom magam és ebből van, aki ezt mondja, de legyen benne ez, meg ez, meg ez, meg ez, ahogyan ő akarja.

Mit javasolnál annak, aki tetováláson gondolkodik?

Azt, hogy gondolja meg jól és

ne azért varrasson magára valamit, mert a másikon is azt látja, hanem gondolkodjon el, hogy Ő kicsoda valójában.

Ne azért, mert milyen jól mutat, hanem valami olyan dolgot varrasson magára, amiről nem akar megfeledkezni, ami tényleg fontos számára. Örökzöld téma a szakmád, család, zene, de igazából bármit, csak ne egy belemagyarázott hülyeséget. Mindenki mindenbe mindent bele tud magyarázni. Ne! Rólad szóljon az a tetoválás.

Azok, akik meg leszólják a tetoválásokat, amiknek amúgy több ezer éves kultúrájuk van és ebbe bele sem gondolnak, csak hát ugye majd Ő azt jobban tudja. Na Ők… Olyan nyitottak, mint egy zárt ajtó.

Mióta dolgozol tetoválóként?

Csak tetoválóként 9. éve egyébként 11 éve, de először gépet a kezembe úgy hát... Mennyi? Egy ilyen… 16 éve fogtam kb., akkor tetováltam életemben először, magamra.

A saját stúdiód előtt hol dolgoztál?

A stúdió most lett egy éves, emellett jelenleg Svédországban is dolgozom. Előtte mindenhova utazgattam, éltem három és fél évet Svájcban. Bebarangoltam Európa egy részét azért, mindenhol dolgoztam egy kicsit. Ahova hívtak, oda mentem. Németország, osztrákoknál, Franciaországban is voltam, de főleg Svájc.

Mi tetszett meg annak idején a tetoválásokban?

Pont a törvényenkívüliség tetszett meg benne, hogy mindig azok az emberek, akikben én jót láttam, azokra azt mondták, hogy rosszak. Hát akkor én is rossz leszek b*zd meg.

Honnan jött az ötlet, hogy te magad tetoválj?

Hogy én tetováljak? Hát egyszerűen rajzoltam, mindig is rajzoltam, gyerekkoromtól kezdve. Tetszett is, 9 évesen megvettem az első tetováló magazint, amit kiadtak itthon. Belelapoztam, besz*rtam rajta, hogy mennyire menő és ugye volt a társaságomban is meg a környezetemben is pár tetovált ember.

Nem messze volt a motoros klubházuk az otthonomtól és úgy valahogy annyira lenyűgözött tudod, hogy bőrre dolgoznak, meg bőrbe beletetoválni és magaddal hordani egy életen át. Nekem ez így azonnal szerelem volt és 9 éves koromban elhatároztam, hogy szét leszek tetoválva és tetováló leszek és tessék, ennyi. Csinálom. Nem nagyon variálok az életben.

Mik voltak az első lépések efelé a cél felé?

Ez egy hosszú folyamat, ahogy alakul. Ez mindenkinek másképp van, de manapság már egészen más a szitu. Most az van, hogyha meg akarsz tanulni tetoválni, akkor indítanak tanfolyamokat, sőt, vannak ilyen internetes, fizetős tanfolyamok. Fizetsz, leadnak egy anyagot és így tovább, aztán x százezer forintért megtanulod, meg mellé még a felszerelés, stb.
Nekem ez úgy volt, hogy bementem a Gabi barátomhoz, akit akkor láttam előszőr. Mondtam neki, hogy ez meg ez kéne, azt mondta, hogy jó. Közben segítettem neki ebben-abban, rajzolgatni a mintákat, aztán mondta, hogy b*zd meg, egy év alatt meg fogok annyit tanulni, mint ő tíz év alatt. Aztán valahogy így kedvet kaptam hozzá, elkezdtem én is csinálgatni. Egy-két havert kivarrtam, csak ugye ő közben meg elköltözött Amerikába, később Mexikóba és nagyon sokáig nem találkoztunk. Mivel nem volt más, jártam varratni haverokhoz meg fel Pestre. Így jött, hogy Pesten a Csaba, na ő volt az, akihez akkoriban jártam tetováltatni. Mondta, mivel úgyis tanulok, felajánlja, hogy én is tudnék menni akkor erre az oktatásra. Akkor csinált először ilyen oktatást itthon, ha jól emlékszem és x összeg fejében hozzá eljártam. Minden héten mentem fel, akkoriban két műszakban nyomtam a gyárban és akkor ahhoz igazítva mentem délelőtt vagy délután, tetováltam és akkor utána mentem dolgozni vagy ugye előtte. Hétvégén meg… Egész hétvégén feljárkáltam, hogy csináljam. Ez tényleg rengeteg, sok munka.

Ez nem arról szól, hogy a hasamra csapok és elkezdek tetoválni. Én is azt hittem, hogy így működik, hogy ez ilyen könnyű, de nem. És kell egy profinak a segítsége, mert Ő tényleg úgy fogja megmutatni azt a technikát meg amivel dolgozol, ahogy egy amatőr soha a büdös életbe nem fog rájönni magától. Ennek ez a lényege.

Persze, aki elvégez egy művészeti főiskolát, ahol megtanulnak festeni, azok sokkal könnyebben megtanulják magát a tetoválást is.

Minden tűcsoport úgy működik, mint egy ecset. Ezek is különböző nyomokat hagynak. Gyakorlatilag ugyanúgy lehet festeni egy géppel jól bőrbe, mint ahogy vászonra egy ecsettel.

Melyik volt a legelső tetoválásod?

Az elsőt, azt egy osztálytársam csinálta egy házilag összeeszkábált géppel. Két és fél óra alatt sikerült egy egyforintosnyi melót felrakni, ami egy japán jel volt. Igazából csak ki akartam próbálni, hogy mégis mit ad, mert tudod, hogyha nem fáj annyira, meg szép, akkor lett volna még folytatása, de hát ott úgy döntöttem, hogy házi géppel nem fogok többé tetováltatni, úgyhogy választom a profikat. 17 évesen varrattam az első komoly mintámat vagy 16. Mit tudom én. És az mi volt? Egy kaszás volt, kérlek szépen. Egy csontváz, egy b*szott nagy kaszával. És mi okból? Vagy csak tetszett? Hát mert már akkor is metált hallgattunk, meg valahogy az tetszett.

Megtetszett maga a minta, valakitől úgy kaptam és úgy voltam vele, hogy „ez tetszik”. De hát tudod, akkoriban én még azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy isszák, de a mai napig nem bánom egyik tetoválásomat sem. Van olyan, amit elfedettem, mert mondjuk annyira nem passzolt bele a többibe, de ettől függetlenül nem bánom egyiket sem. Mindegyik az enyém.

A tetoválásaid közül hányat tetováltál magadnak?

Hát nem tudom… Egy húszat biztos, de ezek között van kicsi, nagy, de úgy a két lábamat nagyjából én csináltam, de ez mindig úgy volt tudod, hogy valahol voltam, valami történt velem és akkor azért.

Számomra arról szól a tetoválás, hogy egyszerűen hurcolod magaddal azt, amit megéltél, amit tapasztaltál és arról, hogy te nem akarod elfelejteni, amit igazából így sem, úgy sem felejtesz el, de így legalább van egy nyoma és soha a büdös életbe nem felejted el, hogy honnan jöttél. Amikor kölyök voltam és láttam a motorosokat, ki voltak varrva, szőrösek voltak, meg motoroztak és valahogy k*rvára aranyos embereknek találtam őket.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Nyitni egy olyan üzletet, ahol már nem én dolgozom, hanem már nekem dolgoznak és nyugodtan bevállalhatom azt, hogy amit akarok, azt megcsinálom, amúgy meg eleget keresek ahhoz, hogy ne ugráljak. Aztán rátérhetnék arra, hogy tényleg csak festeni, járni a világot, sziklát mászni, családot alapítani, gyerekek… Nagyjából ennyi. Nincsenek nagy terveim. Minél több helyre eljutni, több országba, mert így szakmán belül…

Maga a szakma már egyre kevésbé érdekel valahol, ami durván hangzik, de szóval így az egyedi ötletek hiányában én így szépen lassan ki fogok égni.

Nekem ez az egy bajom van ezzel az egésszel, hogy már rég nem azt adja, amúgy sem, amit régen adott, mert mire én tetoválóvá érettem… Addigra meg lett erőszakolva az egésznek a szellemisége.

I N K A H O L I C ,
ha egy kis tintára szomjaznál

Álomfogók, rózsák, koponyák és madár sziluettek... Gondolom mindenkinek ismerős a helyzet, ha más nem, akkor a strandról, hogy vannak olyan tetoválások, amik olyan gyakorisággal fellelhetők más embereken, hogy így azok már se nem érdekesek,pláne nem egyediek.

Félreértés ne essék, nem szeretnék megbántani senkit. Ez egyszerűen csak egy olyan általános megállapítás, ami tagadhatatlanul igaz. Mit szeretnék elérni? Picit jobban gondoljuk át, hogy miért tetováltatunk és mit szeretnénk elérni vele.

Menjünk vissza a legelejére, ami nem máshol kezdődik, mint ősi törzseknél. A "tattoo" szó a tahiti "tatu" szóból származik, aminek a jelentése röviden nem más, mint nyomot hagyni valamin. A tetoválás időről-időre, kultúráról kultúrára változik. Akkoriban fontos szerepet töltött be szertartásokban és a hagyományokban. Az ősi kultúrákban (inkáknál, mayáknál, aztékoknál) a törzsben elfoglalt rangot jelezte elsősorban.A mai vélekedés a tetoválásokról, hogy ez egy önkifejezési, önmegvalósítási mód, a 60-as években terjedt el. Ez lett a szabadság jelképe, lázadási megnyilvánulás. Az évek során oda jutottunk, hogy a 18-30 éves korosztály körében körülbelül minden 4. ember tetovált. Ugye bár tudjuk, hogy a XXI. században már a sminktetoválás sem lepi meg az embereket, de ezektől most tekintsünk el.

A törzsi tetoválások közül 3 elterjedtebb van; a szamoai, a maori és a hawaii. Ezek közül a második az, ami nagy népszerűségnek örvend napjainkban is. Jellemzően férfiakon találhatóak ilyen minták.

Összességében kijelenthetjük, hogy a történelem során a tetoválások nem jelentéktelen, pláne nem mondvacsinált okok miatt kerültek bőrre. Ezzel szemben mit látunk manapság? A legtöbb ember a kreativitás halvány fénye nélkül megy el tetováltatni, legtöbbször olyan mintát választva, amit az interneten talált és már más embert is díszít. Kérlek titeket, ne kész tetoválás alapján, után tetováltassatok, vagy, ha mégis, legalább valamit változtassatok rajta. Kereshettek egy szép festményt is, azt is át tudja alakítani egy tetováló.

Vigyünk némi egyediséget a dologba! Nem ez lenne a lényege?

Minden (legalább) 5. ember annyira egyedi szeretne lenni, hogy már egyáltalán nem az. Ha beírod a Google keresőbe, hogy "mainstream tattoo": órákkal és madarakkal fog elhalmozni.

Nem baj az, ha valakinek nincsen saját ötlete, de ne egy olyan mintával akarjon egyedi lenni, ami már amúgy több tízezer embernek is van.

Mit javasolnék én, persze teljesen szubjektíven?

Gondolod át, hogy ki vagy valójában!
Ki vagy Te? A tetoválásod tükrözzön téged. Azt az ember, aki valójában vagy és azokat a dolgokat, amiket átéltél, amikről nem akarsz megfeledkezni. Ne akármilyen hóbort, belemagyarázott ok fényében dönts egy tetoválás mellett. Gondolom nem szeretnél a tucatemberek közé tartozni.

Gondold át!
Ha megvan az ötleted, hogy mit szeretnél tetováltatni, akkor gondold át, hogy mivel lehetne jól szimbolizálni az ötletet. Pl.: ha számodra az idő az, ami nagyon fontos jelentéssel bír, ne ragadj le egy óránál, mert erre van ezer más jó motívum is, amivel ki lehet fejezni.

Várj!
Várj vele, gondold át, fontold meg, hogy mit szeretnél. Aludj rá párat, de ne kövesd el azt a hibát, hogy nem fontoltad meg azt, ami egy életen át díszíti majd a tested.

Menj szakemberhez!
Attól, hogy olcsó, még nem biztos, hogy jó is. Megéri várni az időpontodra akár hónapokat is, ha tényleg olyan kezek készítik majd el, akiknek a munkáját büszkén tudod majd viselni.

Összegezve a mondanivalómat:
Vigyünk újra színt a tetováltatás kultúrájába, hogy a tetoválóknak újra lehessen őszinte örömük a munkájukban és ne úgy legyenek, hogy körülbelül már élni nincs kedvük csak azért, mert minden második nap ugyanazt az unalmas, más cseppet sem érdekes motívumot kell a bőrbe dolgozniuk.

Próbáltam szóra bírni pár művészt, valaki adja az arcát ehhez az írásomhoz, de senki nem fogja, nyilván, mivel nekik ez rettentően rossz reklám lenne nekik. Ők ebből élnek, annak ellenére, hogy egy teljesen általános, a tetoválókat elszomorító dologról beszélünk.

Remélem senkit nem sértettem meg, nem ez volt a szándékom, csak úgy éreztem, hogy ez tényleg egy olyan téma, amiről már szót kellene ejteni.

Köszönöm szépen a figyelmet!

I N K A H O L I C ,
ha egy kis tintára szomjaznál

Az első posztban kicsit jobban megismerkedünk a tetoválás gyakorlati oldalával, hogy mi is történik valójában azzal, aki úgy dönt, hogy tű alá veti magát.
Emlékszem az első alkalom előtt bennem is felmerülő kérdésekre; ezekre is ki fogok még nektek térni.

Nagyon menő és nagyon király, de mi is ez pontosan?
A tetoválás legegyszerűbben fogalmazva egy hámsérülés. A bőr felsértésével kerül annak irha rétegébe a tinta, amit a megfelelő szakember egy képpé állít össze rajtad. Itt az amatőr kezek által elkövetett hiba lehet, ha túl mélyre dolgozzák el a színeket. akkor az bizony előbb-utóbb szét fog folyni.

Mit és mikor?
A munkafolyamatot illetően nincsenek sztenderdek; van olyan művész, aki gyorsabb és van, aki lomhább géppel szeret dolgozni azoknak gyakorlati szempontjait figyelembe véve.
Csakugyan, mint ahogy a festő is maga választ ecsetet, a tetováló is maga választ tűt. Legegyszerűbb megközelítésből kétféle felépítésűek lehetnek; vonalazók és árnyékolók. Kevesebb tűvel (3-5) a kontúrozást, több tűs (7-9) géppel az árnyékolást, színezést és satírozást végzik jellemzően. 

Mit és miért?
A tetoválásra szánt területet elsősorban le kell borotválni a környező területekkel együtt. Ezzel elkerülhető, hogy bármi a gép útjába kerüljön. A bőrfelületet alkoholtartalmú bőrfertőtlenítővel tisztítják meg; pl Clarasept.
Minden tetoválás annak megtervezésével kezdődik, amit legegyszerűbben hektográf, azaz indigólapos módszerrel lehet felvinni a bőrre, ami a munka végéig kirajzolja a mű főbb paramétereit.
Mikor a sablon a bőrre kerül egyszerűbb, ha nem görcsölsz rá; csinálj úgy, mintha simán csak a buszt várnád.
Munka közben vazelinnel kenik be a bőrt, vagy ehhez hasonló hidratálókészítménnyel: pl inkbuster, ami védi a bőrt a sok törléstől, hogy ne sebesre legyen törölve. Így kevesebb festék is megy a bőrre, ami megkönnyíti a munkát.

A tetoválást a munka végén letisztítják és hagyják kicsit kivérezni, ugye ez kimaradt a Miami Ink-ből. Ezt követi még egy törlés, krémezés és fóliázás.

Mennyibe kerül egy tetoválás?
Méret és összetettség függő is. Minden szalon más árakkal dolgozik, azt javasolnám nézz körbe előbb több művész munkái között, hogy egyáltalán tetszik-e a munkáit jellemző stílus. Plusz ne felejtsd el: azért, mert olcsóbb, nem biztos, hogy rossz és azért, mert drága, nem biztos, hogy jó.

Több tű, több fájdalom?
A kérdés jogos, de amúgy nem. Sőt, tapasztalataim szerint nem a fájdalmat nehéz tűrni, hanem ha egy nagyobb munkáról van szó, azt az óraszámot, amit egy helyben kell tölteni. Számomra például a "megvan-e még a lábam" típusú zsibbadás volt csak kellemetlen az egészben.

Hol fáj legjobban a tetoválás?
Minden tűréshatár és elszántság kérdése. Ha fejben nem úgy vagy jelen, hogy "bele fogok halni", akkor sok baj nem lesz. Nyilván vannak olyan részek, amik érzékenyebbek, ilyenek például a lágyabb és csontosabb részek, de mindent ki lehet bírni.

Tetováltattam, hogyan tovább?
Ne áztasd (3 hétig minimum), krémezd Bepanthennel vagy Neugranormonnal (abból inkább a pirossal). Fóliázni az első 2-3 nap során kell csak, utána el kell hagyni. Ami pedig a legfontosabb? Ne vakard! Nehéz, tudom, de ne. Ne. NE!

A tetoválásaitokról mindig szívesen fogadok képet, például kommentben. Ha viszont tetováltatás előtt álltok, ne felejtsetek el majd szurkolni a legfürgébb vércseppeknek.

Bemelegítésnek ennyit szántam volna, ha tetszett, mentsétek el a honlap címét a kedvencek közé, ugyanis még rengeteg érdekes témát és embert tartogatok a számotokra.

I N K A H O L I C ,
ha egy kis tintára szomjaznál